A klinikai tapasztalat azt mutatja, hogy a súlyos mentális zavar diagnózisa jelentősen növeli az erőszakos viselkedés valószínűségét. A tanulmány rövid szakirodalmi áttekintést nyújt a pszichotikus betegek által elkövetett erőszakos cselekmények hátterében feltételezett neurofiziológiai, kognitív és emocionális tényezőkről. A klinikai, tüneti profilból kiemelkedik a pszichotikus tünetek egy bizonyos konstellációja (fenyegetés/kontroll-elnyomás), a komorbid szerhasználat, az adherencia és a compliance hiányosságai, illetve a PANSS Ellenségesség vonása. A pszichotikus megbetegedés és az erőszakos viselkedés között ugyanakkor nem állapítható meg egyértelműen ok-okozati összefüggés, és az ilyen cselekmények hátterében álló motívumok igen sok esetben nem pszichotikusak. A cikk többféle tényező interakciójaként kialakuló különböző "útvonalakat" vázol fel, amelyek erőszakos viselkedésben végződhetnek. A preventív szemlélet jegyében ugyanakkor azokra a tényezőkre koncentrál, amelyek az erőszakos viselkedés megjelenése előtt évekkel jelen vannak és így fontos prediktív értékkel bírnak. Az emelkedett katekolamin-szint, a ventromediális- orbitofrontális-amygdaláris működés zavara, a szürkeállomány-térfogat csökkenése a hippokampális-parahippokampális területeken a sérülékenység fontos markerei. Mindezek sok esetben a neurokognitív teljesítmény és az emocionalitás jellegzetes és regisztrálható zavaraiban, elsősorban a végrehajtó funkciók deficitjében és emelkedett impulzivitásban mutatkoznak meg. A tanulmány a premorbid markerek kutatása alapján az erőszakos viselkedés megelőzése, a korai zavarok és deficitek detektálása és a fejlesztés mellett érvel.