A szívbetegségek pszichoszomatikus összefüggéseinek kutatása a modern pszichoszomatika egyik paradigmatikus területének tekinthető, melyben a biopszichoszociális megközelítés jelentőségét számtalan empirikus kutatási eredmény támasztja alá. A tanulmány összefoglalja a koszorúér-betegségek kialakulásával és lefolyásával összefüggésben lévő pszichoszociális kockázati tényezőket, s amellett érvel, hogy ezeket érdemes az individuális páciens életútját figyelembe véve valószínűsíthető kölcsönhatásaikban vizsgálni. Akut koronária szindrómákat követően a leggyakoribb pszichés problémának az alkalmazkodási nehézségekkel összefüggő emocionális zavartekinthető. Az ilyen jellegű szorongásos és depressziós tünetek prognózisa jónak mondható, mivel idővel részben spontán, részben a betegséggel történő megküzdés támogatásával oldódnak. Az akut kardiológiai állapot rendeződését követően tartósan fennmaradó pszichés zavarok közül a major depressziós epizód és a poszttraumás stressz zavar emelendő ki, mivel ezek kezelés nélkül gyakran krónikus lefolyást mutatnak és jelentősen rontják a beteg életminőségét és negatív hatásuk lehet a szívbetegség kimenetelére is. Szívbetegek esetében a pszichoszociális intervenciók indikációs spektruma lényegesen szélesebb, mint a pszichopatológiai tünetektől szenvedő betegek köre. A szívbetegek rehabilitációjának gyakran részét képezik magatartásorvoslási megközelítést alkalmazó stresszkezelő tréningek, s életmódváltozást elősegítő programok. Ezen intervenciók ma már bizonyítékokon alapulónak tekinthetők, s egyre inkább az átfogó kardiológiai rehabilitáció standard részeként működnek.