Az új nemzetközi hipertónia irányelvek nagy része 140 Hgmm alatti (és nem szigorúbb) szisztolés célértéket javasol, idő(sebb) betegek esetén mérsékelten még magasabbat. Egyik sem tanácsolja 1. az ACE-gátlók angiotenzinreceptor-blokkolókkal (ARB) szembeni preferálását, mivel hatékonyságuk és preventív hatásuk hasonló, illetve 2. a kétféle csoport kombinálását. Az egyik amerikai irányelv szerint az ARB-k részesítendők előnyben az ACE gátlók okozta gyakori köhögés miatt. Az európai ajánlás szerzői szerint az ACE gátlók és ARB-k közötti fő különbség az angioödéma, mint potenciális veszély, s bizonyítottnak látják azt is, hogy az ARB-k nem karcinogének. Az új ajánlások nem tesznek különbséget a tiazid (pl. HCT), illetve tiazidszerű szerek (pl. indapamid) alkalmazhatósága között. A kis dózisú HCT indapamiddal szembeni előnye, hogy ritkább az ionzavar. Különösen problémás az idős betegek hyponatraemiája. A spironolakton sokkal gyakrabban alkalmazandó rezisztens hipertóniában, indokolt esetben ACE-gátlóval vagy ARB-vel is együttadható, de tekintettel kell lenni a hyperkalaemia fokozott kockázatára. Valamennyi diuretikummal kezelt beteg esetében fontos az elektrolit háztartás időszakos ellenőrzése.