A cukorbetegek közül ma már egyre többen érik meg az idős kort. Az is viszonylag gyakori, hogy csak idős korban mérnek először magas vércukor értéket, így csak későn derül ki a betegség. Statisztikai adatok azt mutatják, hogy Európában a 65 év feletti korosztályban rendkívül nagy a szénhidrát anyagcserezavar előfordulása. Azt lehet mondani tehát, hogy az öregedő társadalmakban egyre több idős cukorbetegre lehet számítani. Az élet és a betegség előrehaladtával nem mindig egyszerű a megfelelő cukoranyagcsere állapot elérése, mert a vércukor csökkentése mellett gyakran számos egyéb szempontot is figyelembe kell venni. Különösen igaz ez akkor, ha az alapbetegséghez szív-érrendszeri elváltozások, vagy más, általában az idősebb korra jellegzetes betegségek, szövődmények is társulnak. Az alapkezelés idős betegekben is a metformin, de adagolásának, vagy teljes adagjának gyakran ellenjavallata lehet. Az sem ritka, hogy a metformint idős korban a gyakrabban jelentkező mellékhatások miatt inkább mellőzni szeretnénk. Ilyenkor sor kerülhet első szerként más csoportba tartozó hatóanyag, korai kombináció, vagy akár első szerként inzulin alkalmazására is. A különféle gyógyszerek időskori hatékonyságára és alkalmazhatóságára vonatkozó adatok nem mindig egyértelműek, vagy erre vonatkozó vizsgálatok - főleg 80 év feletti betegcsoporton - alig készülnek. Erdemes tehát olyan gyógyszereket, gyógyszer-kombinációkat kiválasztani, amelyek a tapasztalatok, vagy a rendelkezésre álló irodalmi adatok szerint elsősorban biztonságosak, ugyanakkor hatékonyak, de mellékhatásuk alig van, a társuló állapotokat is kedvezően befolyásolják, esetleg a vércukor-csökkentésen túl egyéb előnyös tulajdonságokkal is rendelkeznek. Ezeknek a kívánalmaknak többszörös társbetegséggel és/vagy szövődménnyel járó, idősebb cukorbetegek esteiben jelenleg a DPP-4-gátlók és megfelelő körültekintéssel alkalmazott kombinációik, így a szitagliptin, vagy a szitagliptin és metformin együttes adása felelnek meg leginkább.