Az obesitas világméretű elterjedése miatt egyre aggasztóbb tény, hogy az érintett népességben fokozott a kockázat a malignus daganatok kialakulására. Az elhízással kapcsolatos rizikónövekedés mértéke különösen nagy az elsődleges májrák, elsősorban a hepatocellularis carcinoma (HCC) esetében. Bár hagyományosan hepatotróp vírusfertőzésekhez és toxikus májártalomhoz társul a cirrhosis kései szövődményeként, a HCC egyre többször kerül felismerésre nem alkoholos zsírmáj betegségben (NAFLD), szoros összefüggésben az elhízással és annak társbetegségeivel. Számottevő prevalenciája révén a NAFLD gyakran jár együtt más eredetű krónikus májbetegségekkel, és siettetheti azok progresszióját, amelynek eredményeképpen a HCC korai cirrhosis során vagy akár azt megelőzően is kialakulhat. A tartós kalóriatúlsúllyal és ennek következményeivel társuló HCC patogenezisében számos molekuláris mechanizmus szerepe felvetődik. A szerzők áttekintik az obesitasra jellemző proinflammációs adipokinek, az ektópiás zsírfelhalmozódás, lipotoxicitás, inzulinrezisztencia és a kóros bélflóra májszövetre gyakorolt direkt és indirekt onkogén hatásait, valamint ezek szinergizmusát a cirrhosissal. Ezen folyamatok pontosabb megértése segítheti a személyre szabott és hatékony stratégiák kialakítását a HCC megelőzésében és korai kezelésében.