Miután a 2-es típusú diabétesz természetes kórlefolyása során a béta-sejtek inzulinszekréciós kapacitása fokozatosan csökken, mindig a kutatás előterében állt a pancreas béta-sejtjeinek stimulálása, az inzulinszekréció növelésének a lehetősége. Hagyományos inzulinszekretagog készítménynek a szulfanilureákat tekintjük, miután alkalmazásukkal több évtizedes tapasztalat áll rendelkezésre. A hatástani csoport tagjai közül a gliclazidnak vannak olyan dokumentált előnyei, ami alapján ezt a szert érdemes választani, ha szulfanilurea terápia mellett döntünk. Új inzulinszekretagog készítményeknek az inkretintengelyen ható antidiabetikumokat nevezzük, mert hatásukat glükózdependens módon fejtik ki, további jellegzetességük, hogy nemcsak a béta-, hanem az alfa-sejtekre is hatnak. Ma már két hatástani alcsoportot (GLP-1-mimetikumok, DPP-4 gátlók) is elkülönítünk. A dolgozat a szulfanilureák, a GLP-1-mimetikumok és a DPP-4 gátlók fontosabb jellegzetességeit tekinti át az irodalmi adatok és hazai tapasztalatok fényében.