A szerzők ismertetik a Nemzeti Szívinfarktus Regiszter program létrehozásának körülményeit. A webalapú vizsgálat 2010. január 1-jén "pilot" tanulmányként indult 12 centrum önkéntes részvételével. A szakmai konszenzus eredményeként folyamatosan nőtt a programban részt vevő intézetek száma, majd 2013. március 1-jétől az infarktusellátásban részt vevő intézmények számára az adatszolgáltatás kötelező feladattá vált. A Magyar Országgyűlés 2013 decemberében az Eüak törvény 10. § 2. bekezdésének módosításával törvényben szabályozta a Nemzeti Szívinfarktus Regiszter működését. 2014. január 1-jén 65 ellátóhely szolgáltatott rendszeresen adatokat, az adatbázisban szereplő infarktusos betegek száma 24 308 volt. A szerzők összefoglalják a Nemzeti Szívinfarktus Regiszter közel négyéves működése során ismertté vált adatokat. A főváros öt kerületében és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a prehospitális és a kórházi esetek számbavételével meghatározták a myocardialis infarctus incidenciáját. Az ST-elevációval járó és a nem ST-elevációval járó infarktusos betegek ellátását vizsgálva megállapítják, hogy az ST-elevációval járó infarktusos betegek 91%-ának kezelése szívkatéteres lehetőséggel rendelkező intézetben történt, és a betegek 82%-ánál primer percutan coronariaintervenció történt. Meghatározták a kétfajta infarktus miatt kezelt betegek kórházi, 30 napos és 1 éves halálozását. Hazai és nemzetközi tapasztalatok alapján a szerzők hangsúlyozzák, hogy a betegellátás szakmai jellemzői csak speciális betegregiszterek működtetésével elemezhetők, és ezen adatok nem nélkülözhetők egy hatékony egészségügyi ellátórendszer kialakításához.