Idős korban az életminőség függ a mozgásképesség megőrzésétől, az önellátási képességtől. Az időskori fizikai funkciók nagymértékben függnek a vázizomzat mennyiségétől és funkciójától. A szarkopénia egyrészt az izom mennyiségének, másrészt funkciójának csökkenését jelenti. Az izomgyengeség motoros-funkció korlátozottságával és egyensúlyzavarokkal párosul, így gyakoribbá válnak az elesések, amelyek az immobilizáció miatt kialakuló fokozott oszteoporózis révén következményes törésekhez vezethetnek, illetve további izomvesztést is eredményezhetnek. A folyamat könnyen progresszívvé válik, kognitív zavarokat és nagyobb mortalitást is jelenthet