A kardiovaszkuláris kockázatbecslés első és alapvető lépése a szív- és érrendszeri betegségek kezelésének és a betegek gondozási stratégiájának. Folyamatosan nő azon indikátorok és markerek száma, amelyek már tünetmentes, de nagy kockázatú állapotokban is "nyomot" hagynak, és árulkodó jelként segítenek a szűrésben, megelőzésben, illetve mérhetővé teszik a terápiás hatékonyságot és a progresszió követését. Legnagyobb jelentőségűk az önálló tényezőknek van, mint például az albuminuria, GFR-csökkenés, boka/kar index, balkamra-hipertrófia. Mindezek mellett további tényezőként már szerepelt az emelkedett húgysavszint, de igazán az utóbbi évtized kutatási eredményei alapozták meg azt, hogy "trónkövetelőként" önálló kockázati értéket mutató tényezővé váljon. Hipertónia, 2-es típusú diabetes mellitus és metabolikus szindróma, valamint krónikus vesebetegség és szívelégtelenség esetén ma már kötelező a húgysavszint vizsgálata. Ismételt mérésekkel 380 mikromol/l felett nőknél és 420 mikromol/l érték felett férfiaknál a húgysavszint csökkentése mindenképpen indokolt. Ez elsősorban életmód-változtatással, a fizikai aktivitás növelésével, a testsúly csökkentésével, diétával, a purin tartalmú táplálékok csökkentésével, az alkoholfogyasztás abbahagyásával kell történjék. Természetesen egyedi mérlegelés alapján a gyógyszeres kezelés is szóba jöhet. 480 mikromol/l húgysav koncentráció felett azonban mindkét nemben folyamatos ellenőrzés mellett a gyógyszeres kezelés megkezdése szükséges. A hyperurikaemia önálló kockázati tényező-értékét számos vizsgálat és eredmény bizonyítja, elfogadásra került hipertónia és szövődményes betegségei (stroke, szív-elégtelenség, vesebetegség) vonatkozásában és felvethető jelentősége az egyéb, ateroszklerotikus és iszkémiás szívbetegségekben. Ugyanakkor a nemzetközi kardiovaszkuláris és metabolikus szakmai irányelvekben mindez még nem jelent meg. Nem elképzelhetetlen, hogy a 2014 novemberében megrendezésre kerülő VI. Magyar Kardiovaszkuláris Konszenzus Konferencián a hyperurikaemia önálló kockázatértéke elfogadásra kerül hipertónia és szövődményes betegségei (stroke, szívelégtelenség, vesebetegség) vonatkozásában és felvetődik önálló jelentősége az egyéb, ateroszklerotikus, iszkémiás szívbetegségekben.