A szerző áttekinti a metabolikus szindróma eredeti koncepcióját, melynek kiváltó okául eredetileg a hiperinzulinizmust/inzulinrezisztenciát tartották. Az utóbbi években e szemlélet módosult, mert a mérsékelt posztprandiális hiperglikaemia feltételezett aterogén effektusa került előtérbe, míg a hiperinzulinizmus patogén szerepét ma sokan megkérdőjelezik. Ugyanakkor az inzulinrezisztencia patogén voltát általában ma sem vitatják. A postprandiális állapot nemcsak hiperglikaemiát, hanem emelkedett vérzsírszintet, gyorsult véralvadást is jelent, így "komplex" rizikótényezőnek minősül. Fontos a kóros metabolikus és haemoreológiai, illetve keringési paraméterek korai, korszerű kezelése. A Háziorvosi Szolgálat fontos feladata a metabolikus szindróma jegyeit hordozó egyének megtalálása, s a preventív szemléletű betegvezetés.