A pitvarfibrilláló betegek korszerű terápiájának egyik fő célja a thromboembolia megelőzése tartós antikoagulálással. A K-vitamin-antagonisták legfontosabb hátránya a szűk terápiás tartomány és a gyakori interakciók gyógyszerekkel és ételekkel. E tényezők által befolyásolt farmakokinetika és farmakodinámia miatt a protrombinidő nemzetközi normalizált hányadosának (INR) rendszeres ellenőrzése szükséges. Az antikoagulálás hatékonysága nagymértékben függ attól, hogy sikerül-e a betegnél az INR értékét az idő nagy részében a terápiás tartományban tartani. A százalékban megadott terápiás tartományban töltött idő jellemzi az antikoaguláns védelem hatékonyságát. Az INR <2 esetén a thromboemboliás szövődmények, az INR >3 esetén a vérzéses szövődmények kialakulásának kockázata növekszik. Az utóbbi időben megjelentek új típusú antikoagulánsok, amelyek nem igényelnek állandó monitorozást. Nagy klinikai vizsgálatok igazolták, hogy az új típusú antikoagulánsok hatásossága és biztonságossága hasonló vagy jobb, mint a K-vitamin-antagonistáké. Az ARISTOTLE vizsgálat elemzése során igazolódott, hogy a nem valvularis eredetű pitvarfibrilláló betegekben az antikoaguláció minőségét jelző terápiás tartományban töltött idő értékétől függetlenül hatásosabb az apixaban a warfarinhoz képest a stroke és szisztémás embolisatio megelőzésében, és kevesebb a vérzéses mellékhatása.