A prolongált, gyakran több terápiás modalitást (sebészet, sugár- és kemoterápia, sugársebészet) is használó neuroonkológiai kezelések kapcsán rendkívül fontos a kezelés eredményességét lemérő képalkotó vizsgálatok helyes értelmezése. Az MR-képeken megjelenő új, kóros halmozások nem feltétlenül jelentenek valódi tumorprogressziót, hanem számos esetben épp az alkalmazott terápia következtében alakulnak ki. Ilyenkor kulcsfontosságú a helyes interpretáció, hiszen a progresszív betegség kimondása az aktuális onkoterápia felfüggesztését is jelenti. A leggyakrabban látott, tumorprogressziót utánozó kóros halmozások a következőek: malignus gliomák radio-kemoterápiát követően kialakult pszeudoprogressziója, a gliomák frakcionált sugárkezelését követően, akár évekkel később jelentkező valódi sugárnekrózis, valamint a sztereotaxiás sugársebészeti kezeléseket követően kialakult sugárnekrózis. Ezenkívül fontos a műtétet követően, a felszívódó vérzéscsillapító anyagok miatt kialakult vér-agy gát zavar okozta kóros halmozás vagy egyéb (például cerebrovascularis) kórképek következtében kialakult nem tumoros halmozások felismerése. A képalkotó vizsgálatok eredményeinek helyes értékelése speciális jártasságot, gyakran multidiszciplináris konzultációt igényel, ezért a betegek gondozását és kezelését nagy forgalmú neuroonkológiai centrumban célszerű végezni, ahol kellő idegsebészeti, neuroonkológiai és neuroradiológia tapasztalat rendelkezésre áll.