A szerzők az urátkristályok oldódását vizsgálták alkoholban, 8%-os vizes formaldehidoldatban és acetonban. Azt találták, hogy az urátkristályok legnagyobb mennyiségben az alkoholban maradnak vissza. A vizes formaldehidoldatban - az alkoholban találtakhoz képest - megfogyatkoztak az urátkristályok, ezzel a szerzők megerősítették az elődök azon korábbi ajánlását, hogy köszvény gyanúja esetén a szövetmintákat alkoholban kell rögzíteni. Az urátkristályok legnagyobb mértékű megfogyatkozása az acetonban következett be. A szövettani laboratóriumok általánosan használják az acetont a paraffinos beágyazást megelőző víztelenítésre, így ez - az esetleg helytelenül alkalmazott vizes formaldehidfixálás mellett - szintén hozzájárul az urátkristályok kioldásához. Az urátkristályok kioldását a hematoxilineozinnal festett metszetekből - a szerzők korábbi vizsgálatai szerint - elsősorban a hematoxilinnal történő magfestés okozza, így az urátkristályok kimutatásának legcélravezetőbb módszere a festetlen metszetek vizsgálata.