A daganatos megbetegedés és halálozás magas száma világszerte nagy népegészségügyi probléma. Ezek közül is kiemelkedően magas a tüdőrák mortalitása - több mint 1 millió halálozás/év. Az öt éves túlélés alig haladja meg a 15%-ot. Ahogy bővülnek az ismereteink az egyes daganattípusok bológiai viselkedéséről, úgy válik egyre speciakizáltabbá és személyreszabottabbá a kezelési lehetőség is. A nem kissejtes tüdőkarcinómák külön alcsoportokat képeznek és ezek a különbségek a molekular patológiai meghatározásokkal jellemezhetők. Ezek a jellemzők egyben a terápiát is meghatározó prediktív tényezők, illetve a betegség lefolyását befolyásoló prognosztikus markerek is. Az adenokarcinómák kezelése ezek alapján jelentősen elkülönül a laphámsejtes karcinómáktól. A mutációt hordozó betegeknél a target terápiák alkalmazásával hosszabb túlélési eredmény érhető el, mint a kemoterápiás kezelésekkel. A kimutatható funkciónyerő mutációk többsége egymást kölcsönösen kizárják.