A pitvarfibrilláció az egyik leggyakoribb szívritmuszavar, amelynek előfordulása jelentősen nőtt az elmúlt évtizedekben. Pitvarfibrilláció esetén a stroke kockázata átlagosan ötszörösére növekszik. A pitvarfibrilláló betegek túlnyomó többsége az új rizikóbecslő score (CHA2DS2-VASc) alapján antikoaguláns kezelésre szorul. A stroke rizikója a korábbi vizsgálati eredmények alapján warfarin kezeléssel 64%-kal csökkenthető, azonban széles körű alkalmazása ellenére a kezelés nehézségei jól ismertek. Ennek megfelelően a kumarinkezelést igénylő pitvarfibrillálók mintegy 50%-a kap csak K-vitamin-antagonistát, és ezen betegek jelentős része (30-60%) nem a biztonságos és hatásos INR tartományban van. Az új orális alvadásgátló szerek (NOAC) kétféleképpen hatnak, egy részük a Xa alvadási faktort, a dabigatran pedig közvetlenül a trombint (IIa faktor), a plazmatikus alvadás effektor molekuláját gátolja. A RELY-vizsgálatban warfarinnal összehasonlítva a nagyobb dózisú dabigatran kezelés mellett a stroke rizikója szignifikánsan alacsonyabbnak mutatkozott hasonló vérzéses eseményszám mellett, míg az alacsonyabb dózis alkalmazása esetén kisebb számban jelentkeztek vérzések azonos hatékonyság mellett. A hatékonysági és biztonságossági elemzések alapján a direkt trombin inhibitor dabigatran mindkét dózisa (110 mg, illetve 150 mg) nettó klinikai előnyt biztosít a pitvarfibrilláló betegek számára. A klinikai vizsgálatok eredményei és a való élet egyre növekvő kedvező tapasztalatai alapján az új orális antikoagulánsok, köztük a dabigatran (Pradaxa) széles körű alkalmazása várható a közeljövőben.