A szívelégtelenség a fejlett társadalmak egyik leggyakoribb betegsége. A rendelkezésre álló korszerű terápiák ellenére a betegség prognózisa továbbra is rossz, az egészségügyi költségvetésre rótt teher is jelentős. A krónikus szívelégtelen betegek bázisterápiáját azok a gyógyszerek, illetve beavatkozások alkotják amelyek igazoltan csökkentik a betegség mortalitását, javítják az életminőséget, csökkentik a hospitalizációs események számát. A neurohormonális gátló ACE-inhibitor/ARB, ß-blokkoló, mineralokortikoid-receptor-antagonista és megfelelően válogatott betegeken a szív reszinkronizációs kezelése ennek megfelelően az ajánlásokban is a legerősebb evidenciaszinten kerül említésre. A fenti terápiás lehetőségeknek további közös jellegzetessége, hogy kedvező hatással vannak a kórélettani szempontból kiemelkedő fontosságú bal kamrai remodellingre. Az utóbbi évek epidemiológiai és klinikai vizsgálatai rávilágítottak a szívfrekvencia kóroki szerepére szívelégtelenségben is. A ß-blokkoló kezelés dózisfüggő korlátai miatt azonban a betegek jelentős része nem, vagy nem kellő dózisú kezelésben részesül. Az elemzések arra utalnak, hogy szívelégtelenségben nem az adott ß-blokkoló dózisa, hanem az általa elért szívfrekvencia-csökkentés mértéke a döntő A SHIFT-vizsgálat és alcsoportjainak elemzése rámutatott arra, hogy ezen bázisterápiát megfelelően választott betegeknél ivabradinnal kiegészítve szignifikánsan javul a szívelégtelenség prognózisa, az életminőség, csökkenthető a szívelégtelenség miatti hospitalizációk kockázata, ezáltal csökken a szívelégtelenség kezelésének költsége is. Az ivabradin meghívót kapott az elit klubba, az ajtó nyitott, csak be kell lépni rajta.