A vízhajtó gyógyszerek (diuretikumok) alkalmazása számos belgyógyászati betegségben nélkülözhetetlen. Egyes kórképekben használatuk empirikus alapokon nyugszik (pl. furosemid akut szívelégtelenségben), másokban evidenciákon alapul (pl. hipertóniában). Közülük a tiazid típusú diuretikumokat évtizedek óta sikerrel alkalmazzák a hipertónia-betegség kezelésére. Később azonban nyilvánvaló lett, hogy a "tiazidok" elnevezés egy gyűjtőkategória, amely klinikai szempontból sem egységes és ez indokolja a két csoport megkülönböztetését. A brit hipertónia ajánlás (NICE 2011) már egyértelmű különbséget tesz a tiazid és a tiazidszerű diuretikumok között, preferálva az indapamid, illetve klórtalidon alkalmazását. A kedvező kardiovaszkuláris hatások hiánya, illetve a potenciális kedvezőtlen anyagcserehatások következtében fokozott óvatossággal és csak kellő indikáció esetén javasolható a kis dózisú hagyományos tiazidok adása.