Az üzemegészségügy helyére lépő, a rendszerváltozást követően kialakított foglalkozás-egészségügy mintegy két évtizedes története során, annak kétségbevonhatatlan eredményessége mellett, több megválaszolásra váró kérdés merült fel. A dolgozat kiemelten foglalkozik a foglalkozás-egészségügy történetének meghatározó fordulópontjaival. A fordulópontokhoz és a fordulópontok közötti periódusokhoz kapcsolódó feladatok megoldására irányuló tevékenységek közül szerzők áttekintik a szakterület szabályozásának változásait, a szakterületen végzett gyakorlati munka, oktatási-képzési tevékenység, a szakterület fejlődését biztosítani hivatott tudományos feladatok megoldásának eredményességét, valamint mindezek hatékony működéséhez szükséges infrastrukturális/intézményrendszeri változásokat elemzik. Következtetésük szerint a nemzetközi elvárásoknak megfelelő és a hazai sajátosságokat figyelembe vevő magyarországi foglalkozás-egészségügyi rendszer szerkezete és alapvető funkciói (ma is) korszerűek: csaknem hiánytalanul megfelelnek az EU, valamint a nemzetközi szervezetek (ILO, WHO) koherens szabályozási rendszere elvárásainak. A működés hiányosságainak egyik csoportja anomália. Ezeket szabályozási, szakmai és összetett etiológiájú alcsoportokra osztják. Kiemelik: a finanszírozási rendszerből eredő rendellenességek, illetve a foglalkozási megbetegedések bejelentésének nemzetközi összehasonlítás esetén különösen feltűnő inszufficienciája a szakterület működésének sikeres jövőjét fenyegeti. A működési hiányosságok másik csoportját szerzők a szakterület törvényszerű fejlődéséből, adaptációs követelményeiből eredő új kihívásokkal azonosítják. Az új kihívásoknak való megfelelés szükségessé teszi a tudomány legújabb eredményeinek a foglalkozás-egészségügyi gyakorlatba való beépítését, illetve a váratlan, rendkívüli események által indukált feladatok meg-oldását. Az új kihívások közül a dolgozat foglalkozik az ún. attributable faktor alkalmazásával, a nanorészecskék okozta egészségkárosodások feltárási módszereivel és megelőzésével, a munkaképességi index validitásával és felhasználásával, az ún. egészségügyre ható sokkhullámok kérdéseivel. Ugyancsak a kihívások között elemzi a pénzügyi-gazdasági világválság okozta problémákat és javaslatokat tesz azok megoldására (pl. a munkaerő karbantartása, a növekvő munkanélküliség okozta egészségkárosodások gyakoriságának csökkentése). Felhívja a figyelmet, hogy valamennyi kihívásnak való megfelelés során kötelező és/vagy célszerű tekintetbe venni az EU, valamint a nemzetközi szervezetek (pl. WHO, ILO) releváns jogi aktusait (rendeleteit, irányelveit), egyezményeit és/vagy ajánlásait, javaslatait. A megoldásokat előíró szabályozásokat értelemszerűen összhangba kell hozni Magyarország Alaptörvényével. Szerzők a dolgozatot egy új (egy második) Magyarországi Munkaegészségügyi Nemzeti Profil kidolgozására tett javaslattal zárják. A Nemzeti Profil, hasonlóan a két Kémiai Biztonsági és részben hasonlóan az első Munkaegészségügyi Nemzeti Profilhoz egy helyzetelemzési, egy költség-hatékonyságra épülő következtetések, valamint megoldási javaslatok fejezetekből épül fel. A Nemzeti Profil kidolgozói: a munka világában érdekelt és érdekeltté teendő munkavállalói, munkaadói, kormányzati szervezetek mellett a foglalkozás-egészségügy szervezetei, a tudományos és a felsőoktatási intézmények, valamint az érdeklődő civil szervezetek képviselői. A profil várhatóan elősegíti egy olyan módosított szabályozás kialakítását, amely egyrészt az optimálishoz közelítő szinten működik és a dolgozó emberek jelenleginél magasabb színvonalú foglalkozás-egészségügyi ellátását írja elő, másrészt megfogalmazza a szakterület megvalósításra váró programját, ezen belül (ismételten) felveti egy esetleges paradigmaváltás szükségességét.