Bevezetés: A mentődolgozók nagyfokú munkahelyi leterheltsége ismert tény. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki két hazai régióban a kivonuló mentődolgozók fizikai és mentális egészségi állapotának felmérését önértékelésük alapján. Módszer: Anonim kérdőíves keresztmetszeti vizsgálat - amelynek részét képezte az SF-36 kérdőív - az észak-magyarországi és a nyugat-dunántúli régió 18. életévét betöltött mentődolgozói körében. Eredmények: A vizsgálatban 810 fő válaszait értékelték. A válaszadók a vizsgálat alapján legjobbnak "Fizikai működés"-üket ítélték, legrosszabbnak "Vitalitás"-ukat tartották. Minél régebb óta tevékenykedett a dolgozó a mentőknél, annál rosszabbnak ítélte fizikai egészségi állapotát (p<0,001). A másodállással rendelkezők minden dimenzióban rosszabbnak vélték egészségüket. A sporttevékenység protektív hatása mind a fizikai, mind a mentális egészségi állapotban igazolódott (p<0,001). A magasabb testtömegindexszel rendelkezők rosszabbnak tartották egészségi állapotukat az SF-36 négy dimenziójában. Következtetések: A prehospitális ellátást végzők fizikai egészségi állapota egy korábbi vizsgálathoz képest bizonyos dimenziókban kedvezőbb képet mutat. A mentális egészségi állapoton belül az életerő hiánya, a fáradtság, a kimerültség a meghatározó, amely mentális problémák előfutára lehet.