A szürkehályog eltávolításának története több ezer éves múltra tekint vissza. A kezdeti, sokszor durva, gyakran a hályogos szem elvesztésével járó műtétekből kifinomult műtéti eljárás fejlődött ki. A hályogoperálás szorosan összefüggött az anatómiai-patológiai ismeretek elmélyülésével és a rendelkezésre álló műszerek tökéletesedésével. Habár Daviel 1747-ben elvégezte az első tudatos hályogkivonást, majd száz évet kellett várni, hogy az ősi, a hályogos lencse üvegtesti térbe történő diszlokációját végleg felváltsa a hályog nyitott tokos eltávolítása (extracapsularis cataracta-extractio). A XX. század közepére a műtéti technika és műszerezettség tökéletesedése mellett a kevesebb komplikációt ígérő zárt tokos hályogkivonás (intracapsularis cataracta-extractio) különböző formái váltak uralkodóvá. A XX. század második felében a műlencse megjelenése és elterjedése a nyitott tokos hályogkivonás újbóli felfedezését jelentette a műtéti eljárás további tökéletesedése mellett. A sebméret zsugorodása, a hályog szemen belüli feldarabolásának (phacoemulsificatio) lehetősége, valamint az összehajlítható műlencsék használata mellett végzett műtétek ma a szürkehályog eltávolításának gold standardját jelentik. A dolgozat a különböző hályogoperálási technikák ismertetésén túl a különböző korszakok nehézségeit és úttörő munkáit is hivatott bemutatni, és ezzel összefoglalót adni a szemészetben leggyakrabban végzett műtéti beavatkozásról.