A hasüregi sebészeti beavatkozásokat követő adhaesio kialakulását számos műtéti körülmény segíti elő - pl. vérzés, idegen anyag bejutása, szövetsérülés, -roncsolódás, ischaemia, hypoxia. Képződése műtéti típustól függően akár 95%-os is lehet. Az adhaesio sok esetben elősegíti további posztoperatív szövődmények kialakulását. Ez lehet krónikus hasi fájdalom, a szervek megfelelő motilitásának akadályozása, de nőknél akár infertilitást is okozhat. Éppen ezért fontos a képződés mechanizmusának pontos ismerete, illetve a megfelelő állatmodell kidolgozása, amely lehetővé teszi a különböző prevenciós módszerek vizsgálatait. Az adhaesioképződésben kulcsszerepet játszó molekulákat, működésük és egymásra hatásuk mechanizmusát szakirodalmi adatok összefoglalásával állítottuk össze. Az adhaesiós állatmodell kidolgozásához hím Wistar-patkányokat használtunk. Az adhaesio kialakításához a következő módszereket alkalmaztuk: pontszerű vérzés előidézése, különböző idegen anyagok beültetése, ischaemizált terület létrehozása, kisebb és jelentősebb szöveti roncsolás. Modelljeinkben a pontszerű vérzések és ischaemizált hasfali területek esetén nem látható adhaesio. Idegen anyagok használatánál a behelyezett anyag felületétől függő méretű adhaesio képződött. Kisebb sérülés esetén szintén jól működött az adhaesio képződését gátló mechanizmus. Az adhaesiós kísérleteink közül a durva szövetsérülést okozó típus a legmegbízhatóbb, az adhaesioképződés minden állatban megfigyelhető, ezért további vizsgálatainkhoz jól használható modell. A bonyolult mechanizmusban a kulcsszereplők megismerése és a megfelelő modell kialakítása elengedhetetlen feltétele a megfelelő prevenciós módszerek kidolgozásának.