E témában a nemzetközi irodalomban kétféle elnevezéssel találkozunk a leggyakrabban. A Hipermobilitás Szindróma (HMS) és a Jóindulatú Hipermobilitás tünetegyüttesnek fordítható Benign Joint Hypermobility Syndrome (BJHS) fordulnak elő a legtöbb cikkben. Ízületi hipermobilitásról akkor beszélünk, ha az ízület a fiziológiás mozgás-határokat lényegesen meghaladja. Generalizált az elváltozás, ha több ízületre is kiterjed. Vizsgálataink során az alsó és felső végtag, valamint a gerinc mozgáshatárait is figyelemmel kísértük. A szindróma nagymértékben befolyásolja a fiatalok eredményességét egy adott sportágban. Amíg úszásban, ritmikus sportgimnasztikában előny, addig az aszimmetrikus mozgást igénylő sportágakban gyakori sérülések forrása, az eredményességet nagymértékben korlátozó tényező lehet. Vizsgálataim során 1000 sportoló felmérésére került sor az első lépésben. A teljes vizsgálati anyagban 863 férfi és 137 nő szerepel; 96 HMS esete fordult elő, ez 9,5 %-ot jelent. Mostohán kezelt területről, a szakmán belül is mellékes, jónéhányszor félreismert elváltozásról van szó. Mindezek indokolják, hogy nagyszámú vizsgálat, majd a kiszűrt egyének folyamatos gondozása megtörténjen. A vizsgálatokat a megyei sportorvosi rendelőben végeztem. A felmérést tanácsadás követi, melyben kitérünk a megfelelő sportág kiválasztására; étrendi és életmód tanácsokkal látjuk el a sportolót. Az ízfelszínek védelmére porcképző szerek, hialuronsav szedése valamint szakképzett gyógytornász segítsége is szükséges.