2-es típusú cukorbetegségben már diagnóziskor több mint 50%-ban észlelhető emelkedett vérnyomás, és az életkor előrehaladtával ez az arány 75-80%-ra nő. Normalbuminuria (<20 1.4g/min, <30 mg/nap) mellett a hypertonia gyakorisága szignifikánsan kisebb (20%), mint microalbuminuria (20-200 14g/min, 30-300 mg/nap) (30%), illetve macroalbuminuria (>200 Ng/min, 300 mg/nap feletti albuminürítés) (60%) esetén. Proteinuriával társuló 2-es típusú cukorbetegségben a cardiovascularis betegségek kockázati aránya 3,5-szer nagyobb, mint proteinuria nélkül. Az ACE-gátlók alkalmazásakor a kisebb RAAS-aktiváció, a csökkent ADH-felszabadulás és az emelkedett bradikininszint következtében nagyobb fokú vasodilatatio, valamint növekedett nátrium- és vízürítés észlelhető. ACE-gátló terápiával a diabetesben megjelenő cardiovascularis morbiditás és mortalitás jelentős mértékben csökkenthető (UKPDS, DCCT, HOPE, REIN vizsgálat). Az angiotenzinreceptor-bénítók (ARB) számos nagy nemzetközi vizsgálat alapján nefroprotektív hatásúak diabetesben (PRIME, RENAAL, MARVAAL, PROTECTION - SMOOTH, INNOVATION, DETAIL, AMADEO, VIVALDI vizsgálat). A klinikai vizsgálatok során egyértelmű, hogy mellékhatásprofiljuk a placebóval megegyező, ezáltal a betegadherencia nagyobb mértékű. A diabetesben megjelenő hypertonia és vesebetegség patomechanizmusának ismeretében egyértelmű, hogy a renin-angiotenzin-aldoszteron (RAAS) rendszer gátlása a betegség korai és késői időszakában egyaránt alapvető jelentőségű. ACE-gátlók és ARB-k direkt összehasonlítása során (ONTARGET, DETAIL) a két csoport közt nem volt különbség, albuminuriát csökkentő hatásuk is megegyezett. A nemzetközi vizsgálatok mind az ACE-gátlók, mind az ARB-k alkalmazása mellett a friss diabetesesek arányának csökkenését találták, akármelyik más antihypertensiv csoporttal is végezték az összehasonlítást.