A magasvérnyomás-betegség a kardiovaszkuláris célszervi károsodás meghatározó és befolyásolható kockázati tényezője. Kialakulásában és progressziójában a vegetatív szimpatikus túlsúly központi szerepet játszik. Ennek csökkentése nemcsak a tenziót normalizálhatja, de célszervi érintettséget is szignifikánsan mérsékli. Ennek egyik leghatásosabb módja a központi idegrendszerben található imidazolinreceptorok stimulálása. A leghatékonyabb szerek közé tartozik az oxazolidin származék rilmenidin, amely mentes a másik centrális (alfa-2) receptoron ható szerek kellemetlen mellékhatásaitól (pl. szájszáradás, álmosság, szexuális zavar). Több tízezer betegen szerzett nemzetközi tapasztalatok mellett meggyőző hazai vizsgálatok is bizonyítják, hogy a rilmenidin (Tenaxum(R)) vérnyomáscsökkentő képessége szövődmények és társbetegségek fennállása esetén is érvényesül. Különösen fontos ez a hatás beszűkült vesefunkció esetén, amely önmagában is megsokszorozza a kardiovaszkuláris rizikót. A rilmenidin ezekben a betegekben is hatásos antihipertenzívumnak bizonyult és a korábbi vesefunkció romlása sem okozott kumulációt vagy mellékhatás-fokozódást. Általános és speciális kedvező tulajdonságai, megbízható - társbetegségek, szövődmények által nem befolyásolt - vérnyomáscsökkentő képessége alapján a Tenaxum(R) széles körű gyakorlati alkalmazásra javasolt.