Különleges a tanulmány megjelenési helye: Studia Psychotherapeutica. Az egy évfolyamot megért szaklap a hetvenes években létrejött "Szocialista Országok Pszichoterápiás Munkacsoportjá"-nak egyik kézzelfogható működési terméke volt. A munkacsoport szakmapolitikai célja az volt, hogy az egyes országokban gyenge, ideológiailag gyakran támadott pozícióban lévő pszichoterápiás szakemberek, bimbózó szervezetek egymást kölcsönösen támogassák, egyfajta pszichoterapeuta-KGST-t testesítve meg. A lap szerkesztése, előállítása Budapesten, a relatíve legszabadabb országban zajlott, terjesztése pedig a magánlátogatások keretében történt, miközben nem nevezhető szamizdatnak. Összesen négy számot - egy évet - élt. A lapban Buda tanulmánya angolul jelent meg, Valkó Lili fordítása rohammunkában, a mostani emlékszámhoz készült. A tanulmányban Buda Béla áttekintést nyújt a rendszerelméletről mint a társadalomtudományok és különösen a csoportpszichoterápia lehetséges közös szemléleti keretéről. Bemutatja, hogy a kommunikáció, szabályozás, visszacsatolás és nyílt rendszer fogalma hogyan képezhet-né a közös alapot különböző irányzatok és elméletek integrációjához, de rámutat egy ilyen integráció nehézségeire is. Körvonalazza a csoportok fejlődésének fontosságát a szakaszokon keresztül, és leírja, hogy a szabályozás hogyan része ennek a folyamatnak. Ebben egy kiemelt szerepet ad Maruyama morfogenetikus rendszerének és a struktúra fogalmának, és a csoport magáról alkotott képének. A részletes elméleti elemzést követően Buda konkrét és hasznos következtetéseket von le a gyakorló csoportterapeuták számára az érzékelt változások monitorozásának és értelmezésének használatát illetően.