A magyar hipertóniás populációban rendkívül magas a metabolikus eltérésekkel élő betegek aránya. Tekintettel arra, hogy a magas vérnyomás mellett együttesen előforduló rizikófaktorok hatványozottan emelik a kardio- és cerebrovaszkuláris események bekövetkeztének kockázatát, így különösen fontos, hogy a választott vérnyomáscsökkentő gyógyszer - a megfelelő hatékonyság és tolerálhatóság mellett - kedvező vagy neutrális hatással legyen a különféle metabolikus paraméterekre. Az elmúlt években számos olyan eredmény látott napvilágot, amely mind a kardiovaszkuláris morbiditást és mortalitás csökkentése, mind az anyagcserehatások tekintetében rávilágított az egyes hatástani csoportok különbségeire, illetve az adott csoporton belüli heterogenitásra. Ezen evidenciák alapján - figyelembe véve a hipertónia mellett előforduló kardiológiai társbetegségek magas arányát - egyértelműen előnyben kell részesítenünk az ACE-gátlókat (intolerancia esetén az ARB-ket) és a kalciumcsatorna-blokkolókat, valamint a béta-blokkolók csoportján belül a 3. generációs, vazodilatatív hatással rendelkezőket, illetve a diuretikumok közül a tiazidszerű készítményeket.