Az allergiás rhinitis/rhinoconjunctivitis (AR) a nyálkahártya allergiás eredetű, IgE mediált gyulladásos elváltozása. A megbetegedés az életminőséget jelentősen rontó tüneteket okoz: orrviszketés, tüsszögés, orrfolyás, orrdugulás, torokkaparás, torokviszketés, fülviszketés, amelyekhez az esetek egy részében könnyezés, szemviszketés, vörös szem is társul. A betegség csökkent koncentrálóképességet, alvászavart, a munkahelyi és iskolai teljesítmény jelentős romlását okozhatja. A szénanátha lehet szezonális, vagy egész évben jelentkező ún. perreniális típusú, prevalenciája a fejlett országokban növekedő tendenciát mutat, jelenleg hazánkban 15-25%-os előfordulási gyakorisággal számolhatunk. A szénanáthás betegek 20-40%-ában asthma bronchiale alakul ki, ami tovább emeli a kórkép kezelésének jelentőségét. Az asztmások mintegy 80%-a szenved allergiás rhinitisben, ezért elengedhetetlen az alsó és felső légutak allergiás betegségeinek egységes diagnosztikus és terápiás szemlélete. Ennek érdekében az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2002-ben megfogalmazta az ún. ARIA ajánlást (Allergic Rhinitis and its Impact on Asthma), amely alapján a második generációs antihisztamin terápiának az allergiás nátha minden súlyossági lépcsőjében szerepe van. Az ARIA ajánlásban megállapításra kerül, hogy a rhinitis optimális hatékonyságú kezelése javítja az egyidejű asztmát, valamint az, hogy az orálisan alkalmazott antihisztaminok kedvezően hatnak mind az orr, mind a hörgők allergiás eredetű tüneteire.