A modern képalkotó eljárások (UH, MDCT, MRI) lehetővé teszik, hogy a vesedaganatok több mint felét panaszmentes betegnél véletlenszerűen felfedezzük, s több mint egyharmadát korai stádiumban detektáljuk. Ezen radiológiai módszerek segítségével számos esetben a dignitás eldöntésében, a benignus és malignus jelleg meghatározásában is segítséget adhatunk, s ezáltal a sebészi és nem sebészi jellegű térfoglalásokat igyekszünk elkülöníteni. A rosszindulatú vesedaganat gyógykezelésénél a sebészi megoldás kecsegtet a legjobb eredménnyel. A szeletelő képalkotó eljárások megjelenésével és elterjedésével lehetővé vált a pontos pre­operatív diagnosztika. Meghatározhatjuk a daganat helyét, kiterjedését, környezethez való viszonyát, a daganat stádiumát. Ezek az információk befolyásolják a behatolás módját, a műtéti tervezést és kivitelezést. A radikális ablasztikus nephrectomia mellett egyre inkább lehetőség kínálkozik a sebészi rezekciók csökkentésére, így a parciális nephrectomiára (nefron sparing) és a mellékvese kímélésére (adrenal sparing). Új műtéti technikáként terjed a laparoszkópos vesedaganat sebészet, amelyhez a képalkotó eljárások igen fontos információkat szolgáltatnak. A cisztózus veseléziókat négy csoportra oszthatjuk.