Bevezetés: A krónikus obstruktív tüdőbetegséghez (COPD) társuló szívbetegség gyakori, fennállása a szívműtét szövődményeinek számát növeli. Célkitűzés: A vizsgálat célja a preoperatív fizioterápia (PPT) hatékonyságának megítélése COPD-sek körében. Módszer: 1. csoport (n=17): COPD-s beteg, aki kapott PPT-t, 2. csoport (n=20): COPD-s beteg PPT nélkül, 3. csoport (n=20): nem COPD-s beteg PPT nélkül. Beválasztási kritérium: nyitott szívműtét, COPD-seknél: orvosi diagnózis vagy FEV1<80%. Preoperatívan és a posztoperatív 3. és 7. napon spirometriás vizsgálat (vitálkapacitás-VC, erőltetett kilégzési másodperc/térfogat FEV1, kilégzési csúcsáramlás-PEF) történt. Eredmények: Az 1. csoportnak (21,29+-13,40%) szignifikánsan kevésbé csökkent le a VC-a a 2. (34,70+-17,54%; p1=0,013) és a 3. csoporthoz (37,65+-16,11%; p2=0,003) képest. Az 1. csoport FEV1-e csökkent le a legkevésbé, 19,71%-ot, ami szignifikánsan kisebb a 2. (32,85%, p=0,011) és a 3. csoportéhoz (46,8%, p<0,001) viszonyítva is. A PEF szignifikánsan kevésbé csökkent le az 1. csoportban (4,18%) a 2. (24,65%, p=0,002) és a 3. (37,55%, p<0,001) csoporthoz képest. Mindhárom vizsgált légzésfunkciós értéket nézve az 1. csoportnak kisebb volt az elmaradása a posztoperatív 7. napon a műtét előttihez képest (p<0,05). Egyik légzésfunkciós érték szempontjából sem volt rosszabb értékük a 2. csoport COPD-seinek a nem COPD-sekéhez képest. Következtetés: A preoperatív fizioterápia alkalmazása COPD-sek körében hatékony. A kapott eredmények alapján valószínűsíthető, hogy a posztoperatív adatokat a median sternotomia alkalmazása befolyásolja legnagyobb mértékben, hiszen megbontja a mellkasi biomechanikát.