Bevezetés: Kutatásunkban a betegek szorongását vizsgáljuk a műtét körüli időszakban. A téma napjainkban is rendkívül időszerű, mert a túlzottan szorongó betegek lassabban gyógyulnak, több műtét körüli szövődmény fordulhat náluk elő és gyakran a műtét utáni fájdalomszintjük is magasabb. Célkitűzés: A kutatásunkban több kérdésre próbálunk választ találni. Elsőként arra, hogy mennyire tudják megítélni az ápolók a betegek szorongásának okait és mértékét. Másodsorban arra, hogy milyen mértékben és milyen eredménnyel alkalmazzák az ápolók a szorongáscsökkentő technikákat. És végül arra, hogy az ápolók véleménye mennyire mutat hasonlóságot vagy eltérést a betegek ez irányú megítélésévelés véleményeivel Módszer: A kutatás módszere kérdőíves felmérés. A betegek körében végzett adatgyűjtéskor első lépésben a Spielberger által kifejlesztett, majd Sipos Kornél által lefordított szorongás tesztet használjuk. Második lépésben saját szerkesztésű kérdőívet töltetünk ki velük. A Sebészeti osztályon fekvő betegek közül elsősorban kisebb hasi műtöttek kerülnek a vizsgálatba, függetlenül a demográfiai adatoktól és a társbetegségektől. Az ápolók körében csak egy általunk szerkesztett kérdőívet veszünk fel. Az adatfelvétel független a szakképzettségtől, a kortól és a nemtől. Eredmények: A betegek a gyomorszonda levezetését és a katéterezést jelölték meg aJegszorongáskeltőbb beavatkozásként, ezzel szemben az ápolók a műtétet és az altatást. A szorongáscsökkentés megvalósulásának megítélésében voltak eltérések a betegek és ápolók válaszaiban. A nyitott kérdésekre adott válaszok alapján a szorongáscsökkentést illetően hasonló fókuszok merültek fel a betegekben és az ápolókban (az informáltság, megfelelő felkészítés, odafigyelés és a mosoly). Következtetés: A betegek valószínűsíthetően más szempontok alapján élik meg a beavatkozásokat szorongáskeltőnek, mint azt az ápolók feltételezik. A minta további kibővítése indokolt a megfelelő következtetések levonásához.