Bevezetés: Hazai kórházakban rehabilitált, rheumatoid arthritisben szenvedő betegek életminősége kevéssé ismert. Célkitűzés: A szerzők négy hazai kórház reumatológiai rehabilitációs osztályán rehabilitációban részesülő 239 rheumatoid arthritises beteg (169 nő, 70 férfi) demográfiai adatainak, szociális helyzetének, betegségükkel kapcsolatos életminőségük, illetve tájékoztatás és támogatás iránti igényeik felmérését tűzték ki célul. Módszer: Az életminőséget validált Short Form 36 generikus életminőség kérdőívvel vizsgálták. A demográfiai, szociális és egyéb adatok felmérésére e célokra készített kérdőíveket alkalmaztak. Eredmények: Megállapították, hogy a rheumatoid arthritises betegek a diagnózis megállapítása után viszonylag korán kerülnek intézeti rehabilitációra. A betegek 80,4%-a 50 év feletti volt, és szociális helyzetük az átlagosnál rosszabbnak bizonyult. Életminőségük is szignifikánsan rosszabb volt, mint az átlagnépességé, de megfelelt az arthrosisban, osteoporosisban, illetve krónikus derékfájásban szenvedőkének. A betegek életminőség-kategóriái körül a fizikai működés és fájdalom pontszámai voltak a legalacsonyabbak. A kísérő betegségek közül a hypertonia és az osteoporosis volt a leggyakoribb. Térd- és csípőműtétek esetén a rehabilitációra megfelelő időben került sor. A betegségükkel kapcsolatos felvilágosítást és oktatást a betegek nem tartják kielégítőnek. Következtetések: Kórházban rehabilitált, rheumatoid arthritisben szenvedő betegeket a rossz életminőség jellemzi. A betegek tájékoztatása és oktatása javításra szorul.