A tumorasszociált hypercalcaemia az egyik leggyakrabban előforduló, életet veszélyeztető anyagcsere-rendellenesség daganatos betegekben, amelynek prevalenciája 20-30% a tumor típusától függően. Két fő formája a humorális és a lokális osteolyticus hypercalcaemia. A malignitáshoz társuló hypercalcaemia kialakulásában a tumorsejtek által szekretált számos mediátor vesz részt, amelyek elsősorban az osteoclast mediálta csontreszorpciót, másodsorban a renalis kalciumreabszorpciót serkentve játszanak szerepet a szérumkalciumszint emelésében. A hypercalcaemia felismerése gyakran jelent nehézséget, a nem specifikus tünetek jelenléte, valamint a tumoros alapbetegség és palliatív gyógyszeres kezelés okozta hasonló tünetek miatt. Mindezek okán a malignus daganatban szenvedők hypercalcaemiája gyakran aluldiagnosztizált. A malignitáshoz társult hypercalcaemia fel nem ismert esetei a mai napig a beteg halálát okozhatják. Manapság az esetek legalább 90%-a sikeresen kezelhető parenteralis folyadékpótlással és biszfoszfonátok adásával. Irodalmi adatok alapján a hypercalcaemiában szenvedő hospitalizált daganatos betegek kevesebb mint 40%-a kap megfelelő kezelést, amelynek oka a diagnosztikai és terápiás hibákban rejlik.