Sigmund Freud szerint amennyiben az emberek az én-ideál elvárásai szerint viselkednek, akkor narcisztikus kielégülésben lesz részük. Számos szerző bemutatta, hogy amennyiben nem felelünk meg az én-ideál elvárásainak, az én-ideál szégyenért és a szégyentől való félelemért is felelős lehet. Ez az én-ideál bennünk is megtalálható, de a körülöttünk lévő fontos személyekre is projektálhajak azt. A narcisztikus személyek narcisztikus kielégülést szereznek az interiorizált én-ideáljuktól, és nem viselik el a különbséget és a másságot. Az én-ideáljukkal egybeolvadnak, ugyanakkor azok a páciensek akik túlértékelik a másikat és semmibe veszik saját magukat, én-ideájukat más személyekre vetítik ki. Arra törekednek, hogy ezzel az én-ideállal szimbiotikus egyesülésre legyen lehetőségük. A tanulmányban bemutatott páciens anorexiától és szociális elszigeteltségtől szenvedett, mivel én-ideálját a fontos másikra vetítette ki, s nem volt képes arra, hogy tőle narcisztikus kielégülést nyerjen. Az én-ideál kivetítésének mértéke eltérhet a különböző személyekben, ez képezi narcisztikus egyensúlyunkat. A klinikai gyakorlatban a narcisztikus szégyen és a narcisztikus egyensúly ismerete fontos szempont az ismertetett és a hozzá hasonló páciensek megértésben.