A tanulmány terápiás kultúra és test a fogyasztói kultúrában betöltött ambivalens szerepét vizsgálja. Célja a pszichodinamikus mozgás- és táncterápia (PMT) kulturális horizontjának felvázolása. Miután körvonalazza a PMT módszer művelőinek kulturális identitását, kritikus kortárs kultúraelméleti munkák fényében megvizsgálja, hogy milyen további rejtett kulturális dinamikák hathatnak a PMT csoportokra. A fogyasztói kultúrában végbemenő terápiás és testi fordulat megértése új kontextusba helyezi a testtel dolgozó terápiás módszereket: ezek egyrészt új kulturális mintákat hordoznak másrészt kulturálisan túlterheltek. A terápiás és a testi kultúra növekvő népszerűsége értelmezhető rosszindulatú kulturális regresszióként is: az egyéni érzéseket-érzeteket meghaladó közösségi és szellemi jelentésekről való lemondás tüneteként. A PMT módszernek nem csak a csoportdinamika, de a módszert körülvevő kulturális dinamika megértésére is szüksége van ahhoz, hogy fogyasztói kultúra instrumentalizált és narcisztikusan megszállt testértelmezését, a testre és az egyéni érzésekre irányuló rosszindulatú kulturális regressziót átfordítsa jóindulatúvá, a valós test-lélek integráció által megnyitott fejlődés lehetőségévé.