A nem alkoholos zsírmáj és steatohepatitis a metabolikus szindróma májmanifesztációi, szoros kapcsolatban az inzulinrezisztenciával és elhízással. A leggyakoribb májbetegségek világszerte a populáció közel egyharmadát érintik. A cirrhosis és májrák, valamint a cardiovascularis betegség fokozott kockázatát jelentik. A dolgozat áttekintést ad e kórképek epidemiológiája, patogenezise és klinikuma terén elért haladásról. A májbiopszia és biomarkerek mellett ismertet egy új noninvazív diagnosztikai eljárást. Az úgynevezett "controlled attenuation parameter" a máj zsírtartalmának ultrahanggyengítő hatásán alapul, alkalmas a steatosis kvantitatív meghatározására, a steatosis súlyossági fokozatainak elkülönítésére. Ezzel egyidejűleg a fibrosist tükröző májtömöttség (liver stiffness) vizsgálata is megtörténik az elasztográfiás módszerrel. (A szerzőknek az eljárásra javasolt elnevezése ezért: "tranziens elasztoszteatográfia"). A két kórkép kezelésének alapja az életmód-változtatás, testsúlycsökkentés, diéta, fizikai aktivás, támogatva kognitív viselkedésterápiával. Mindenekelőtt a metabolikus szindróma tényezői, az elhízás, diabetes, hypertonia és dyslipidaemia kezelendők. A nem alkoholos steatohepatitisnek nincs specifikus, elfogadott gyógyszeres terápiája, úgy látszik, hogy a tartós E-vitamin-adás nagy dózis urzodeoxikólsavval kombinálva hasznos lehet. Ezenkívül az ómega-3 többszörösen telítetlen zsírsav is csökkentheti a steatosist, de ennek optimális dózisát még nem határozták meg. További kontrollált klinikai vizsgálatok szükségesek a jelenleg még experimentálisnak tekinthető kezelésmódok valódi értékének megállapítására.