Az IME áprilisi számában Gaál Péter igen értékes elemzést adott egészségügyi rendszerünk átalakításának eddigi eredményeiről és javaslatokat fogalmazott meg a jövőbeli átalakítás irányaira. Bár rendszerkritikája felülnézeti, rendszerszervezői nézőpontra épül, nagyon sok megállapításával a rendszer bázisán dolgozók is fenntartás nélkül egyetérthetnek. Felmerül azonban a kérdés: az általa használt, funkcionális dekonstrukció elmélete alapján egészségügyi rendszerünk legalsó döntési szintje valóban a kistérségi/közösségi ellátók szintje, vagy elemzésre, potenciális beavatkozásra érdemesek lehetnek az e szint alatti orvos-beteg találkozások is?