A metabolikus csontbetegségek egyik legsúlyosabb szövődménye a csonttörés. Napjainkban az osteoporosis diagnosztikájának célja nemcsak a kórkép felismerése, hanem a csonttörés szempontjából legveszélyeztetettebb csoport kiválasztása. Rendelkezésünkre áll a FRAX, a 10 éves abszolút kockázatbecslésre részletesen kidolgozott modell, amellyel tizenegy törési rizikótényező és az adott országban érvényes korspecifikus összmortalitás, valamint a relatív kockázat szintjét figyelembe véve számítható ki az abszolút törési kockázat. Ismertek további kockázatbecslő módszerek is (például a Garvan törésirizikó-kalkulátor vagy a QFractureScores rizikóbecslő módszer), amelyek szintén validált, kissé eltérő rizikótényezők figyelembevételével kerültek kidolgozásra, de használatuk kevésbé elterjedt. Célkitűzések: Munkánkban közel 800, osteoporosisos, komplex rehabilitációban részt vevő beteg adatait figyelembe véve 82 betegnél hasonlítjuk össze a WHO által támogatott FRAX, Garvan, QFracture és FRISC törési rizikó-becslő módszereket. Eredmények: A törésszám növekedésével (nem törött vs. egyszer vs. kétszer törött) a FRAX rendszer által adott abszolút törési kockázat mértéke a Garvan, a FRISC értékéhez hasonlóan változott (FRAX: 16,4+-2,5 vs. 24,5+-2,4, vs. 32,4+-4,0; Garvan: 26,11+-3,4 vs. 37,2+-2,6 vs. 65,77+-3,2; FRISC: 33, 5+-0,4 vs. 60,7+-0,2 vs. 62,7+-0,3). Az elesést szenvedett betegek Garvan- és QFracture-értéke nagyobb volt, mint az elesésen nem átesetteké (38,5+-3,0 vs. 54,3+-3,7; 5,8+-1,3 vs.10,7+-0,8). A FRAX-érték nem különbözött (25,4+-3,2 vs. 27,9+-2,4). A Garvan törési kockázat-becslő rendszer alapján magas kockázatú csoportba sorolt betegek tulajdonságai nem különböztek a FRAX által magasabb kockázatú csoportba sorolt egyénekétől. Következtetések: Eredményeink alapján úgy véljük, hogy hazánkban a FRAX alkalmas a magas kockázatú egyének felismerésére, mert csak ez a módszer veszi figyelembe a hazai korspecifikus összmortalitási adatokat.