A petefészek malignus daganatai a legrosszabb prognózisú nőgyógyászati malignoma típust képviselik. A jelentős és emelkedő tendenciát mutató incidenciához magas mortalitás társul. A szolid tumorok körében talán a petefészekrákos betegek kezelése igényli a legradikálisabb sebészeti technikák alkalmazását és a legkomplexebb gyógyszeres kezelést. Mindezek alapján különös jelentőségű, hogy a petefészekrákos betegek túlélésében javulás észlelhető az utóbbi két évtizedben. A javulást biztosító tényezők, hogy az ebben az időszakban bevezetésre kerültek és széles körben hozzáférhetővé váltak a korábbiaknál hatékonyabb gyógyszerek és a műtéti tumorredukció megemelkedett hatékonysága. Fontos szerepe volt továbbá a gyógyszeres és műtéti kezelés minden korábbinál szélesebb körű kombinálásának és a gyógyszerek optimális szekvencia szerinti adagolásának. Minden messzemenően és a betegek számára ideálisan hozzáférhető módon biztosította, hogy egy kézben, a nőgyógyász onkológusuk kezében van a petefészekrákos betegek diagnosztikája és komplex terápiája. Ezek a specialisták kezelik, követik a betegeket és optimális időpontban elvégezik a szükségessé váló sebészeti tumorredukciót és gyógyszeres kezelést. Kialakult az onkológia ezen szegmensében a megfelelő onkoterápiás tudás és kultúra. Elértük, hogy a petefészekrákot napjainkra krónikus betegségnek tekinthetjük, amely meghatározott stratégia szerint alkalmazott kemoterápiás protokollokkal, valamint szükség és lehetőség szerint elvégzett sebészeti tumorredukciós műtétekkel meggyógyítható, vagy éveken át egyensúlyban tartható, a jó életminőség megtartása mellett. A primer kemoterápiát követő progressziómentes intervallum növelésében a hazai gyakorlat részévé vált a liposzómális doxorubicin és topotecan alkalmazása, amellyel széles körű tapasztalatokat szereztünk. A sikeres második vonalbeli kemoterápia megteremti a lehetőségét a platinaszármazékokkal mono- vagy kombinált protokollok keretei között végzett reindukciónak, amivel az előrehaladott stádiumú petefészekrákos betegek mintegy 40%-ában biztosítható az ötéves túlélés.