A székrekedés gyakori tünet az átlagpopulációban is, a daganatos betegek körében viszont kifejezetten gyakran fordul elő, akár minden második embert érinthet. Ezt elősegíti, hogy a daganatos betegségben szenvedő ember általában kevesebbet képes mozogni, a rostfogyasztás csökkenését okozó étvágytalanság mellett a folyadékfogyasztása is visszaesik, valamint sok gyógyszernek (így az opiátoknak) ugyancsak ismert mellékhatása a székrekedés. A palliatív terápiának tehát ki kell térni a székrekedés kezelésére. Olyan módszert szükséges találni, amely a krónikusan jelentkező székrekedésre is gyógyír lehet, tehát hosszabb távon is eredményesen, és lehetőleg további mellékhatástól mentesen lehet alkalmazni.