A magyarországi klinikai I. fázisú vizsgálatokban résztvevők jellemzőiről, motivációjukról, tapasztalataikról korábban még nem készült felmérés. A vizsgálatunk célja az volt, hogy felmérjük a hazai klinikai I. fázisú, illetve bioequivalencia vizsgálatokban résztvevő egészséges önkéntesek szocio-kulturális összetételét, motivációjukat, önképüket és tájékozottságukat. Kérdőíves felmérést végeztünk három hazai centrumban 56 fő bevonásával. A vizsgálat során megállapítottuk, hogy a fennálló közvélekedéssel szemben, a klinikai gyógyszervizsgálatok egészséges résztvevőinek többsége nem az alacsonyan iskolázott, nehéz anyagi helyzetben lévők, munkanélküliek közül kerül ki, de nem is egyetemi (orvostan) hallgatók, hanem jellemzően az országos átlagot meghaladóan iskolázottak és az aktív, dolgozó réteget képviselik. A résztvevők döntően nem magányosan élnek, jól tájékozottak, figyelemmel kísérik egészségi állapotukat és elégedettek is vele. Kiderült az is, hogy a klinikai kutatásban való részvétel nem életforma számukra, zömük csak néhány vizsgálatban vett részt. A vizsgálatban való részvételi hajlandóságban a várakozásnak megfelelően a díjazás játssza a legfontosabb szerepet, de az embertársaiknak nyújtott segítség és az egészségügyi vizsgálatok lehetősége is fontos szempont számukra. A kutató orvoshoz való viszonyukat sokan orvos-beteg viszonyként értelmezik, nem pedig kiegyensúlyozott, egyenrangú szakmai együttműködésnek. Csak kevesen tartják magukat a kényszerítő körülmények áldozatainak, és túlnyomó többségük ajánlaná a klinikai vizsgálatban való részvételt ismerősének, családtagjának.