Vizsgálat célja: A vizsgálat célja a szeparációs szorongás gyakoriságának tanulmányozása volt kórházi környezetben. További cél volt annak megállapítása, hogy melyek azok a tényezők, amelyek befolyásolhatják a szorongás kialakulását és erősségét. Minta és módszerek: A szeparációs szorongás meghatározása kérdőíves módszer segítségével, a kaposvári Kaposi Mór Megyei Kórház Bőrgyógyászati Osztályán kezelt betegek körében történt. A kérdőívek 50, véletlenszerűen kiválasztott betegnek kerültek kiosztásra. A szorongás mérésére az egyik legelterjedtebb eszköz, az ún. Hamilton-féle szorongásskála (Hamilton Anxiety Rating Scale) került alkalmazásra. A vizsgálatban alkalmazott kérdőív a fent említett skála részleteit tartalmazta. Eredmények: A betegek 90%-a nem vagy csak kissé félt az elszakadástól, 10%-uknál volt megállapítható szeparációs szorongás. A szeparációs szorongásban szenvedő betegek mindegyike szoros családi kapcsolatban, két-három generációs családban él. A betegek legnagyobb arányban elalvási nehézségekről és gyakori ébredésről panaszkodtak. A nők gyakrabban panaszkodtak a szorongás tüneteire, mint a férfiak. Következtetések: A szeparációs szorongás megjelenik a kórházi betegek körében. Sok esetben a probléma enyhítésére kísérlet sem történik. Ez feltételezhetően, az információhiánnyal függ össze, amely akadályozza a probléma felismerését, és hatékony kezelését. Javasolható, hogy a betegellátás-gondozás során a szorongás kezelésére fektessünk nagyobb hangsúlyt. Ahhoz, hogy a szeparációs szorongást meg tudjuk határozni, szükségünk van a megfelelő diagnosztikus eszközök, és kiértékelésük ismeretére.