Berencsi György II (1913-1986) az orvosegyetemet 1936-ban fejezte be, de csak 1937-ben avatták mert Horthy Miklós kormányzó csak akkor ért rá a Pázmány Péter Tudományegyetem első aranygyűrűs orvosát felavatni. Orvostanhallgató korában Krompecher Istvánnal dolgozott, amit ő a "Knochenbildung? c. könyvében írásban is megköszönt. Díjtalan gyakornokként a Kórélettani és Bakteriológiai Intézetben dolgozott Belák Sándor és Preisz Hugó irányításával. Bakteriológiával, balneológiával és szérumproteinekkel dolgoztak. 1944-ben egyetemi magántanár lett, majd Püspökladányba került "körzeti orvosnak", ahol 300 szűlést vezetett házaknál. 1951-ben kapott engedélyt, hogy a Debreceni Tüdőszanatórium TBC-Decentrumát megszervezze és vezesse. Itt Mycobacteriumokkal, a TBC-s kórképek diagnosztikájával és a kísérő fertőzésekkel dolgoztak. Krompecher Istvánnal felfedezték a mucopolysaccharidák szerepét a kötőszövetben és a különböző betegségekben. Megjavították a Mycobactérium tenyésztés módszertanát. Kimutatták, hogyan terjednek a baromfi, szarvasmarha és talaj Mycobactérium törzsek. 1966-ban megválasztották a Szegedi Orvostudományi Egyetem Közegészségtani Intézetének professzorává. Itt elhatározta, hogy mezőgazdasági országrészben dolgozva a növényvédőszerek, rovarirtószerek és herbicidek egészségügyi kockázataival fog munkatársaival foglalkozni az oktatáson kívül. A toxicitás, rákkeltő hatás, mutagenitás volt a vizsgálatok fő iránya. 1983-ban került nyugdíjba. Az egyetemen dékán, majd rektorhelyettes volt. Rengeteg oktatási anyagot készített és valamikori tanítványai mind a mai napig emlékeznek kiváló előadásaira. Számos orvostudományi társaságnak volt tagja, és alapító elnöke volt a Magyar Dohányzásellenes Társaságnak.