Az elhízás olyan anyagcserezavar következménye, amely befolyásolja az energia-egyensúlyt, és a pluszkalóriák endokrin és idegrendszeri hatásokra a zsírszövetben raktározódnak, elsősorban trigliceridek formájában. Jól ismert, hogy a zsírszövet aktív endokrin szerv, amely bizonyos peptideket termel, amelyek jellemzők a gyulladásos folyamatokra, ezek az adipocitokinek. Ezek a peptidek befolyásolják a zsír- és szénhidrát anyagcserét és a szervezet számos egyéb működését. Az elhízásnak meghatározó szerepe van a 2-es típusú diabétesz járványszerű elterjedésében, számos szív- és érrendszeri betegség, egyes rosszindulatú daganatok, mentális kórképek kifejlődésében. Meglepetésre az utóbbi időben számos közlemény látott napvilágot, amelyekben a túlsúly/elhízás élettartamot megnyújtó hatásáról számoltak be elsősorban szív- és érrendszeri kórképekben, jelesül a rehabilitációs időszakban, ez az "obesitas-paradoxon". Néhány egyéb kórformában is kimutatták az obesitas kedvező hatását, mint egyes mozgásszervi betegségekben, krónikusan haemodializált betegekben, egyes tüdőbetegségekben stb. Új érdekes megfigyelést tettek hajléktalanok között az USA-ban. Kiderült, hogy ezek között a túlsúly/elhízás valamivel nagyobb %-ban fordult elő, mint a soványság. Ezt "éhség-obesitas-paradoxon"-nak nevezték el. Javasolják, hogy a túlsúly/elhízás legyen az alultápláltság meghatározó jegye a hajléktalanokban. Mindezen megfigyelések bizonyos paradigma-váltásokra késztetik az egészségügyi szakembereket és a szociális munkásokat.