Multidiszciplináris kutatásomban azokat a meghatározó elemeket tárom fel melyek a betegségek megelőzésére való törekvéseket vizsgálja. A 18. század végén kezdődött a széles néprétegek irányában való egészségtani ismeretátadás kiterjesztése, a kiteljesedés időszaka a 19. században történt meg és a 20. századra épült ki a teljes rendszer, beágyazódva a modernizálódó társadalmak fejlődési rendszerébe. Kutatásom fókuszában az iskolaorvosi munka és az egészségtan, mint tantárgy vizsgálata állt a hazai egészségnevelés intézményesülése folyamatának rendszerében tanulmányozva. Vizsgáltam a törvényi változásokat a felépült és rendszerbe szerveződött hazai közegészségügy kereteiben. Célom volt a lehető legtejesebb elsődleges és másodlagos források felkutatása, majd a feldolgozás során a dokumentumok, adatok és egyéb források elemzéséből levont következtetéseimet, állításaimat a korszakra jellemző statisztikai és népmozgalmi adatsorok másodelemzésével igyekeztem bizonyítani. Főbb eredményként határozhatjuk meg, hogy bizonyítást nyert, hogy a hazai egészségnevelési rendszer egyszerre mutatott sajátságos, egyedi képet ugyanakkor a nemzetközi trendektől sem maradt el modernségében. Az iskolaorvosi munka és az egészségtan oktatása eredeti célját teljes mértékben nem tudta elérni, mégis meghatározó tényezőként befolyásolta a magyar lakosság egészségi állapotát, egészségfelfogását.