A portális hipertenzió leggyakoribb és egyben legsúlyosabb komplikációja a nyelőcső várixaiból eredő masszív vérzés, mely gyakran a beteg halálához vezet. Jelenleg nem áll rendelkezésre olyan módszer, amely úgy uralná az akut vérzést az effektív terápia megkezdéséig, hogy közben a beteg jó általános állapota megtartott maradjon. A kísérleteink célja volt megvizsgálni két - speciálisan a nyelőcső várixvérzés terápiájára kifejlesztett - öntáguló stent nyelőcsőre kifejtett hatásait. Az állatkísérleteket 2 csoportban végeztük, az első csoportban a fémhálós öntáguló stentet, míg a második csoportban egy speciális felszívódó öntáguló stentet ültettünk a kísérleti állatok nyelőcsövébe. A kísérletet a stentbeültetés után meghatározott időpontokban termináltuk, a nyelőcsőből patológiai feldolgozásra és a nyelőcső kalorimetriás (DSC) vizsgálatára mintákat vettünk, továbbá monitoroztuk a második stent időbeni felszívódását. A szövettani vizsgálatok során a fémhálós stentek alkalmazásánál a nyelőcső károsodása kifejezettebb volt, mint a másik csoportban. A kalorimetriás vizsgálatok a nyelőcsőfal szerkezeti változásait mutatták mindkét csoportban. Vizsgálataink alapján elmondható, hogy az új öntáguló stentek könnyen és biztonságosan alkalmazhatóak, a nyelőcső számottevő károsítása nélkül. A DSC vizsgálatok hathatós segítséget nyújtottak a nyelőcső szöveti károsodásának megítélésében, összehasonlításában. A kísérleti modell hatásossága alapján, jó eredménnyel alkalmaztuk ezt a módszert akut nyelőcső várixvérző betegeknél, akiknél az egyéb terápiás lehetőségek kudarcot vallottak. Hosszú távú célunk bebizonyítani, hogy a stent implantációnak helye van a nyelőcső várixvérzés akut ellátásában.