Barker ismerte fel elsőként, hogy a kedvezőtlen méhen belüli környezet (elégtelen táplálás, krónikus hypoxia, stressz) és alacsony születési súly fontos kockázati tényező a felnőttkorban kialakuló metabolikus szindróma szempontjából. A környezeti hatások olyan adaptív reakciókat váltanak ki, melyek rövidtávon biztosítják a magzat túlélését, hosszú távon azonban olyan anyagcsere-, endokrin- és vascularis folyamatokat indítanak el, melyek felnőttkorban obesitashoz, 2-es típusú diabeteshez és cardiovascularis megbetegedések kialakulásához vezetnek. Később igazolták, hogy a méhen belüli sorvadás mellett veszélyeztetettek a valódi koraszülöttek és azok a csecsemők, akik az első életévet követően ún. "pótló" súlygyarapodást mutatnak. Az alacsony születési súly és a felnőttkori betegségek közötti kapcsolat számos vonatkozása tisztázott. Kimutatták epigenetikus tényezők, a renin-angiotensin rendszer, a sympathoadrenalis rendszer, a hypothalamus-hypophysis-mellékvese kéreg rendszer, a nephronok számának csökkenése, az inzulin rezisztencia, zsírszöveti hormonok és az endothel dysfunctio etiológiai szerepét. Az etiológiai tényezők és a pathomechanismus megismerése lehetőséget kínál arra is, hogy az intrauterin sorvadás és koraszülöttség megelőzésén túl célzott kezelési eljárásokat is bevezessünk.