A tanulmány célja a háziorvosok definitív ellátásának és beutalási szokásainak elemzése és a háziorvosi beutalások aránya és a legközelebbi elérhető szakellátás távolsága közötti kapcsolat vizsgálata a Dél-dunántúli régióban. A háziorvosok 2008-2009. évi tételes jelentései alapján elemezzük a régió lakosainak megjelenéseit és továbbutalásait. Egyváltozós lineáris regressziós analízissel vizsgáljuk az összefüggést a továbbküldési arányszám és a praxis szakellátótól való távolsága között. 701 praxisban 14 millió orvos-beteg találkozás történt. A régió népessége 0,8 %-kal csökkent 2008. és 2009. között, míg a háziorvosi forgalom 11,9 %-kal nőtt. A háziorvosok a megjelent betegek 10 %-át utalják tovább átlagosan, mely a 0-14 éveseknél 8,5 %, a 14 év felettieknél 12,5 %. A szakellátók településén működő háziorvosi szolgálatok továbbküldési aránya 11,4 %, míg ettől távolabb 9 % alatti. A továbbküldések aránya szignifikáns kapcsolatot mutat a háziorvosi praxis és a legközelebbi szakellátó közötti távolsággal (p<0,001). A szakellátástól való távolság növekedésével csökken a továbbutalások aránya. A jövőben többek között vizsgálni célszerű a praxis kártyaszámának, a háziorvoslással eltöltött évek számának és egyéb szakképesítéseknek a beutalási gyakorlatra kifejtett hatását.