Közleményünk célja, hogy bemutassuk az embriók jogállására, valamint a biomedicinális kutatásokra, azon belül is különösen az embrionális kutatásokra vonatkozó hazai, nemzetközi és a nemzeti szabályozások visszásságait, hiányosságait, és ezekre megpróbálunk etikailag és jogilag is megfelelő megoldási alternatívákat felvázolni. A legtöbb jogrend - akárcsak a magyar - nem ad az embrió számára jogalanyiságot, az embrió csupán "potenciális ember", de a jogrendszerek tekintettel az embrió sajátos jellegére, emberré válásának lehetőségére, mégis úgynevezett objektív életvédelemben részesítik. Ennek a követelménynek azonban a magyar törvények nem, vagy nem minden tekintetben felelnek meg, a hatályos szabályozás szerint nem beszélhetünk valódi embrióvédelemről. Tanulmányunkban alapvető kérdésként merül fel: mi az embrió? Potenciális ember vagy ember potenciális tulajdonságokkal? Ha azt a tételt vesszük alapul, miszerint a magzat nem ember, az Alkotmánybíróság határozata alapján akkor is fennáll az állam életvédelmi kötelezettsége, amelynek sem a jelenlegi magyar, sem pedig a nemzetközi szabályozás nem tesz eleget.