A fehérállományi struktúrákban az agyszöveti vízdiffúzió fokozatosan emelkedik az életkor el
rehaladtával az atrophia, a gliosis és a myelin állomány csökkenése következtében. Sclerosis multiplex betegségben a demyelinisatio szintén az ADC (látszólagos diffúziós koefficiens) értékek növekedését okozza a normál megjelenéső fehérállományban, azonban ennek életkori hatásait még nem tanulmányozták. Vizsgálatunk célja tehát az volt, hogy megvizsgáljuk a relapszáló-remittáló SM betegek ADC értékeit különböző szürke- és fehérállományi területeken az életkor függvényében. A diffúziós (ADC) térképeket 14 sclerosis multiplexes beteg és 10 kontroll páciens diffúziós értékeiből készítettük egy 3 T térerejű MR berendezéssel b=0, 500 és 1000 s/mm2 b-faktort alkalmazva. Adatainkat bilateralis ROI segítségével gyűjtöttük a szürke- és fehérállományi területekről, melynek elemzésére párosítatlan t-próbát és regresszió-analízist használtunk. A fiatal életkori (20-30 év) sclerosis multiplex (SM) esetén szignifikánsan magasabb (p<0,001) diffúziós konstans értékeket (>8x10-4mm2/s) mértünk a fehérállományi struktúrákban összehasonlítva a kontroll (<7x10-4mm2/s) csoporttal. Az egészségesekkel ellentétben SM ADC értékei fokozatos csökkenést mutattak a 6. évtizedig. Következésképpen az ADC értékekben (7-8x10-4mm2/s) egy kevésbé szignifikáns különbség látszik idősebb életkorban (45-55 év) a két csoport között. A szürkeállományban az ADC értékek parallel növekedést mutattak az életkor függvényében mindkét csoportban, így regressziójuk nem volt szignifikáns. A ADC értékek korai emelkedése, majd korfüggő csökkenése sclerosis multiplex betegségben nem magyarázható kielégítően a demyelinisatio jelenségével, de a módszer segítséget nyújthat a korai diagnózis felállításában és a betegség lefolyásának követésében is.