Hazánk jelenlegi fejlettségi szintjén a csecsemőkori szervátültetések közül egyedül a szívtranszplantációnak vannak meg a feltételei. A szívátültetést az esetek egy részében újszülöttkorban kell elvégezni, ezért nagy szükség van újszülött-, csecsemődonorokra. Hazánkban jelentős tartalékok vannak csecsemő/gyermekdonáció tekintetében. Minden esetben, amikor a halálok központi idegrendszeri trauma, bármely okból bekövetkező anoxiás károsodás, agyvérzés, gondolni kell szervdonációra. A dolgozat az újszülöttés csecsemődonáció külföldi tapasztalatainak ismertetése mellett a hazai szabályozással, lehetőségekkel, eredményekkel és célokkal foglalkozik. A gyermekkori szervdonációnak és transzplantációnak életmentő jelentősége van a szervet kapó beteg számára, ugyanakkor jelentős emocionális segítséget is jelenthet a donor családjának.